Fent 1500m-es magasságban már erőteljesen tél volt, rengeteg hóval. A legjobb helyre vittek egy síközpontba. Előjött bennem a sízhetnék, aztán anyám is csúszott volna, míg végül Miki megígérte nekünk, hogy kölcsönzünk léceket és csúszhatunk. Persze ebből nem lett semmi, csak a édes madzag elhúzása volt, utána meg a kifogások. Na mindegy. Viszont itt is találtam szépséget, remélem tetszik.

Itt szerettem volna lesiklani.

A keserédes Kicsi Ó.

Itt láttam a legtöbb párt, és kisgyerekes családot. Elképzeltem magunkat egy hasonló helyzetben, és csak bízni tudok abban, hogy egyszer teljesülni is fog.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.