Nem tudok aludni. Most ugyanúgy meredek a semmibe, ahogy Te szoktál. Vajon Te is azt csinálod most?

Gondolkodom rajtunk.Ahogy megismertelek, amiken keresztül mentünk. Valóban nagyon hiányzol, bár tudom, Te nem hiszed el, és azt sem, hogy fontos vagy nekem és szeretlek. Tudnám miért nem hiszed el ezeket. annyiszor próbáltam bizonyítani, annyira próbálom mutatni az érzéseimet, de hiába, ezeket mind hamisnak látod. Tudod én szeretném ha nagyon sokáig együtt lennénk. Számomra Te vagy a végállomás. akármi is történik nem mondok le rólad.Szeretlek tiszta szívemből és te vagy számomra a mindenem. A hülyeségemet, és az életben való béna evickélésemet, pedig kérlek nézd el és ahol csak tudsz segíts a változásban. 
Bárcsak Mikinek sikerül szabit kapnia, és akkor hamarabb hazaérhetnék, még ha pár órával is, de hamarabb lehetnék a karjaidban. Remélem vársz haza.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.