Elnézést kérek, hogy reggel nem jelentkeztem. Nem tudom, hogy a láz, a fáradtság és az elkeseredettség együttese okozta, de reggel 10:15-kor anyu kopogott az ajtón, hogy minden rendben van-e velem, mert nem mentem át 10re, a telefonom meg ki van kapcsolva. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok. A telefonom valóban ki volt kapcsolva, mert bár töltésre tettem, a számítógépet viszont nem dugtam be, így éjjel mindkettő kikapcsolt.
Szerencsére lázam nincs. Viszont egész nap feszült voltam, mert biztosan idegeskedtél, hogy mi lehet velem. 
Úgy döntöttem elviszem a utazásokra a gyűrűdet magammal, már ma is jött velem, a szívemnél hordoztam, nagyon vigyázok rá. Képzeld pont jó rám, igaz csak a középső ujjamra, de arra tökéletes. Ilyenkor mikor senki se lát, felveszem. Macika megint mellettem van, de már nem olyan erős az illata, félek, hogy elillan.
Ma se voltam túlságosan feldobódva, minden alkalommal amikor történt valami, rád gondoltam, hogy vajon Te mit szólnál hozzá. Elég rosszul viselem a szerelmes párokat, ahogy ölelik, szeretik egymást, ilyenkor még inkább hiányzol. 
Ma volt egy kisebb csetepaté. Anyu kissé kivan. Miki állítólag megígérte neki, hogy jön velünk haza, mert, hogy kapott szabit, ezért is mondtam, Neked, hogy lehet autóval jövünk vissza. Ma már folyton azzal jött anyunak, hogy új munkája lesz hétfőtől és nem biztos, hogy elengedik. Ez a téma estére felrobbant,  anyu kiakadt rá is és rám is. Szerinte Miki nem is akar hazajönni, ezen ment a vita, a vacsoránál, aminél nem akartam semmit enni, mert nem volt étvágyam kiakadt, hogy egész nap búvalbaszott hangulatom van, és nem érti miért akarok ahogy visszaérünk, elmenni a szállásomra. Miért nem maradok velük egy kicsit, miért nem eszek velük stb. Erre azt mondtam, hogy fáradt vagyok és egyedül szeretnék lenni, egész nap együtt voltunk, pihenni szeretnék. Ő szerinte nem ez a bajom. Erre kinyögtem, hogy Mikivel ellentétben én már haza akarok menni. Erre közölte, hogy senki sincs tekintettel rá. Mindenki a saját maga bajával foglalkozik, csak ő foglalkozik másokkal, és elege van. Én elköszöntem tőlük, anyu próbált faggatni miért vagyok ennyire magam alatt, hárítottam. Aztán megbeszéltük, hogy 10kor megyünk a nem tudom hova, valami áruházba.
Ígérem kicsim összeszedem magam, csak nehéz. Biztos vagyok benne, hogy nem hiszed el, hogy mennyire hiányzol, és mennyire bánt, hogy egyedül vagy.
Holnap már napközben is tudok írni, mert nem megyünk sehova, csak délelőtt abba az áruházba. Csodálatos lesz egy teljes nap az anyámmal.
Bárcsak tudnám Veled mi a helyzet? Annyira féltelek! Aggódom érted, és remélem nincs semmi baj!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.