Elindultunk Linzből Saltzburg felé. Még tölteni is tudom a gépet, úgyhogy sokat tudok írni. Még van egy órája a gép aksinak, de inkább feltettem tölteni. A töltő a kis bőröndben volt, épp csak kihíztam a zipzárt, hogy kivegyem, és olyan illatáradat jött ki a táskából. Egy pillanatra olyan érzésem volt, hogy valahogy mégis becsomagoltad magad. De jó is volna, ha kinyitnám a bőröndöt és kiugranál belőle. Egyedül  érzem magam! Megint űr van bennem, nem jó nélküled! Amúgy híreket olvasok és a buborékos játékkal játszom. Minden gondolatomban Te vagy.

Szerencsére van wi-fi a vonaton! Viszont eléggé sűrűn megakad, és nem minden oldalra enged be, vagy ha be is enged 5 perc múlva figyelmeztet, hogy nem védett a nem tudom mi és megszakítja a wi-fi-t. Azért próbálkozom. Ide a blogra is csak hosszas szenvedés után tudtam feljönni. 

Úton vagyunk Linz felé 10:45-re érünk oda. Anyuval külön ülünk, mert nincsenek sokan, így kényelmesebb. Nem mellesleg pedig tudok írni. Sikerült egy kicsit aludnom, felszállástól 9-ig. Azóta pedig csak azon jár az eszem, hogy vajon mit csinálhatsz? Pont előttem ül egy pár és annyira látni rajtuk, hogy szeretik egymást, fáj most ilyet látni. 
Szeretnék én is azzal lenni akit szeretek, és aki nem lehet most velem. Fáj bent nagyon, sírás kerülget, de nem mutatok semmit. Anyu olvas.
Nagyon fincsik a szendvicsek, már kettőt elpusztítottam. 
Gondoltam, hogy felmegyek kártyázni, de mi van ha kidob, vagy megszakad a net, akkor este nem tudok felmenni, mert lefogy a pénzem a sok ki-be lépkedéstől. Inkább a biztos este, mint a bizonytalan napközbeni "játék".

Ide megpróbálok írni többször, amíg tudok, addig is gondolok Rád!

Nagyon vigyázni fogok magamra, és sietek vissza! <3