Szerencsére van wi-fi a vonaton! Viszont eléggé sűrűn megakad, és nem minden oldalra enged be, vagy ha be is enged 5 perc múlva figyelmeztet, hogy nem védett a nem tudom mi és megszakítja a wi-fi-t. Azért próbálkozom. Ide a blogra is csak hosszas szenvedés után tudtam feljönni. 

Úton vagyunk Linz felé 10:45-re érünk oda. Anyuval külön ülünk, mert nincsenek sokan, így kényelmesebb. Nem mellesleg pedig tudok írni. Sikerült egy kicsit aludnom, felszállástól 9-ig. Azóta pedig csak azon jár az eszem, hogy vajon mit csinálhatsz? Pont előttem ül egy pár és annyira látni rajtuk, hogy szeretik egymást, fáj most ilyet látni. 
Szeretnék én is azzal lenni akit szeretek, és aki nem lehet most velem. Fáj bent nagyon, sírás kerülget, de nem mutatok semmit. Anyu olvas.
Nagyon fincsik a szendvicsek, már kettőt elpusztítottam. 
Gondoltam, hogy felmegyek kártyázni, de mi van ha kidob, vagy megszakad a net, akkor este nem tudok felmenni, mert lefogy a pénzem a sok ki-be lépkedéstől. Inkább a biztos este, mint a bizonytalan napközbeni "játék".

Ide megpróbálok írni többször, amíg tudok, addig is gondolok Rád!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.