Kérlek ne csináld ezt, a legfontosabb az, hogy beszéljünk, ha nem is játszunk beszélünk. Azt hittem ez a fontos. Nekem az lett volna. Nem értem miért írod, hogy jó mulatást, mikor egész nap ezt vártam, hogy beszélhessek veled, erre nem tudok, mert nem tudunk játszani.
Ne csináld kérlek, amúgy is fáj ez a távollét tőled. Nem mulatok, szenvedek!

Remélem nem aludtál el, és maximum a barátok köztöt nézed. Hú ma van Feliciti,remélem azért játszani.

Itt van a nyakamban a maci, hozzám bújt, ez  minden most belőled, olyan érzésem van, mintha már alig érezném az illatát, de aztán pár perc múlva megint intenzív, remélem végig érezni fogom.
Csak reménykedem benne, hogy nem a sötétben ülsz csendben egy üveg bor mellett, azt nem szeretném, kérlek ezt ne tedd. Én is nézem az időt, még csak ennyi telt el, mikor indulunk már. Megpróbálom nem mutatni, hogy valami bánt, ígérem nem fogják észrevenni. Kicsit írok a szállóról, addig is megy az idő.
Gasthaus Gisela a neve, ha gondolod keress rá maps-en. Egy kis körforgalom van előtte így vannak anyuék a szállóval szemközti épületben 200m-re. Nem nagy szám, van egy pici szobám, egy akkora ággyal, mint a mi ágyunk összecsukva. És van egy zuhanytálcás fürdő, valamint egy ici-pici erkély,ami nemtudom hova néz, mert sötét van,. Az egész szoba hideg, feltekertem a fűtést, még nem érzek semmit, fázom, nem vagy itt, hogy átölelj és hozzád bújjak. Na itt a falak tényleg vékonyak, mindent hallok, mit csinálnak mellettem, alattam, felettem már csak a tető van, most épp mosogat valaki, vagy nem tudom, de csörömpöl, pont az ágyamnál. Nem mellesleg egy olyan vastagságú takaróm van, mint a törölközőnk, ehhez az időhöz megfelelő.

Még csak most tettem fel a mobilt tölteni, holnap viszont csinálok képeket a szobáról, meg a környékről, és felteszem ide őket. Reggel 10re jönnek értem, addig ebben a szobában leszek a macikámmal és gondolatban Veled!

..és ölelgetem a macikámat, inkább szimatolom és potyognak a könnyeim és nagyon szeretnék Veled lenni.

Én játszani-játszani.

Sajnálom, hogy nem tudtam előbb írni, de anyu mellett nem akartam irogatni. Ahogy a hegyekbe ért a vonat és alagutakban ment, egyszerűen használhatatlan volt a net. Viszont legalább megtudtam, hogy a buborékos játékot net nélkül is lehet játszani. Nem történt semmi az út alatt, a gépbe temetkeztem és játszottam, ha nem játszottam aludtam. Anyuval alig beszéltem valamit. 
Az utolsó egy óra már kínszenvedés volt, fáj a hátam a lábam, úgy érzem magam, mint akit agyonvertek. 
Folyamatosan a fejemben vagy, és elképzelem mit csinálhatsz, mi van veled, mit szoktunk ilyenkor épp csinálni. Nagyon rossz ez az egész, nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz olyan valaki, akitől ennyire nehéz távol lenni.Fizikailag fáj.
Miki késve érkezett elénk, ráadásul egyik telefonján se tudta anyu elérni, ezért ideges lett és rajtam próbálta kitölteni. Nem sikerült neki, aztán megjött Miki és elkezdődött az első összezördülés.Miért késett, blabla...
Előttem mentek két méterrel, úgy szóltam rájuk, hogy azért még én is itt vagyok. Gondoltam is, hogy Te már biztosan kiakadtál volna. Két órás autózás volt még, mire megérkeztünk ide, őszintén azt sem tudom hol vagyok.
Bementünk egy Lidl-be, hogy együnk valamit, de olyan rohanás volt, hogy én nem is akartam körbenézni se, fogtam egy üdítőt meg egy mogyorót, aztán csókolom. Anya kérdezgette mit szeretnék vacsizni, meg csak ezt eszem? Miki láthatóan már anyuval akart lenni, szóval inkább nem mondtam semmit. Rohanás a panzióba, mert bezár ürüggyel így a tizensok út után még kapkodni, aztán leraktak és szevasz reggel. Annyira nem izgat a dolog, konkrétan nem érdekel ami itt zajlik, engem az érdekel, hogy távol vagyok tőled és nem tudom mi van veled és nem vagyok ott melletted!

Anya most kiment mosdóba. Egyfolytában alagutak vannak, a net meg folyton elmegy. Nem is tudok semmit se csinálni. Nézem a hatalmas felhőkbe burkolózott hegyeket és azt a zimankót ami kint van, közben csak Rád gondolok. Nagyon hiányzol! Szerintem már csak este fogok írni, anyu mellett lehetetlenség. Vigyázz magadra!
Szeretnélek már átölelni, és a karjaidban elaludni!

Insbrugban sokan szálltak fel, így vissza kellett ülni anyuhoz.Később írok. <3

Egy több km-es alagútba érkeztünk, anyu azt mondja, hogy 25percig megy a vonat alagútban, a wi-fi megint játszik.
A legelső bejegyzésemet nem olvastad, nézd vissza, Úton a címe. <3

Nem tudom, hogy a hegyeknek köszönhetem-e, de jó darabig nem volt wi-fi. Nagyon nagy hegyek között visz az út, még milka boci is van. Mivel nem tudtam semmit se csinálni aludtam. Arra ébredtem fel, hogy körülöttem mindenki zacskókkal csörög és eszik. Anya is most ébredt fel. Bő fél óra és Insbrug-ba ér a vonat. 
Én már megettem az összes szendvicset, amit kaptam Tőled. Éreztem mindben, hogy szívvel-lélekkel csináltad. Finomak voltak. Remélem pár falatot Te is ettél már. A kedvemért egyél. Nem szeretném, ha a pocakodnak baja lenne, amiért nem eszel. 
Csinálnék képeket, de a telefonom lemerült és most nem akarom megint kinyitni a bőröndöt. kimegy belőle az összes illat. Már alig várom, hogy a macikát magamhoz öleljem, egy kis darabka belőled..istenem, megint könnyezem, így nem tudok írni. Tényleg nem jó nélküled.

Megváltoztattam a blog kinézetét, hogy átláthatóbb és olvashatóbb legyen. <3

Most érünk be salzburgba. A nap süt, viszont az út monoton. A buborékos játékkal játszom, és folyamatosan frissítem a blog adminját, mert azon látom, a blog olvasók mozgását. Olyan gondolatok vannak a fejemben, hogy vajon mit csinálsz most? Vajon ettél-e? Vajon ott is süt a nap? Vajon minden rendben van ott? Vajon minden rendben lesz amíg távol vagyok. Gyötrelmes ez az egész, fojtom vissza a sírást, nem jó egyedül.
Mögöttem egy velem egykorú csaj 1óra alatt kötött egy sapkát, Jamaica színűt. Eszembe jutott, hogy Te is szívesen megtanulnál kötni, most ha tudnál ezzel is lefoglalnád magad. Csinálnál nekem egy szép sapit. Jajj, minden gondolatomban benne vagy és a szívem ott maradt nálad. Most befejezem mert könnyezem.