F@sz@m ki van! Az este 6 indulás az az én képzeletemben volt anyám szerint, én vagyok a hülye. 10 után megy a vonat és holnap délelőtt 10körül leszek otthon ^+/- 30 perc. 
Akkora balhé van, nem csak ezért másért is. Most Miki gépéről írok, mert az enyém épp behalt. Annyira elegem van!
Majd a vonatról írok, eléggé veszekszem anyámmal, még a végén megkapom azt is, hogy a Miki gépét használom. Komolyan ki vagyok és nem bírom tovább. Haragszol Te is biztos. Elegem van. Azt se tudom, hogy mit csinálok még tizenx órát, remegek az idegtől, egyben van a gyomrom és nem bírok tovább az anyámmal lenni. Jó érzés, hogy én vagyok a hülye, a szar, a szerencsétlen, mert én mindent rosszul tudok, rosszul csinálok, és rosszul gondolok. A f@szom fog mégegyszer is vele bárhova elmenni. Hát tényleg befejeztem ezt a jópofi dolgot, feltudnék robbani. elegem van

Most megyek leadni a kulcsot, aztán megyek át anyámékhoz. Azt nem tudom mennyire fogok ott írni, mert nem tudom a jelszót, Miki meg nem akarja megadni, mert fél, hogy letöltök valamit, és azért itt fizetni kell. Na mindegy nem megyek bele, mert csak felhúzom magam. Szóval igyekszem írni, maximum Miki gépéről.

Vigyázz magadra, nemsokára találkozunk!

Fél8 óta forgolódok. Hideg van a szobában nincs kedvem mozgolódni, de mostmár muszáj. Kint esik az eső, csodálatos nap elé nézek. Ez lesz a leghosszabb mind közül.

Egyszerűen nem tudok aludni. Feszült vagyok, nem tudok rólad semmit. az összes 'hogyan készült' epizódot megnéztem. Már össze is csomagoltam a cuccaimat, csak a reggeli tisztálkodásra hagytam kint cuccot és a macit is, hiszen velem alszik. a pocim jobban van, szerintem már minden kijött belőlem. Picit még puffadok, de ez már semmi. Megpróbálok pihenni, hátha jönnek az álommanók. Csak az a gond, hogy kattog az agyam.

Ma se megy az alvás. Ideges vagyok miattad. Mi lehet Veled?!
A pocim puffadt, gyomorgörcsöm van, és 10 percenként járok wc-re. Közben a 'Hogyan készült' dokusorozatot nézem a youtube-on, ezzel is megy az idő.

Holnap korán kell kelni, 10ig el kell hagyni a szobát.Megpróbálok aludni, de az idegtől és a pocimtól nem hiszem, hogy menni fog.A holnapot viszont átkéne aludni, hamarabb eljön a hazamenetel.

Eddig vártalak. Tényleg bízom benne, hogy nincs semmi baj. egyre jobban hiszem, hogy a kedélyingadozásoktól puffadok, mert olyan szinten felpuffadtam, hogy megfordulni alig bírok. És rosszul is vagyok, sírógörcs is rajtam van. Az én macikám van csak, akit tudok ölelni, az illatoddal.

Kicsi vártalak,de nem jöttél 10kor. Istenem remélem semmi gond nincs, nincs baj. Jajj kérlek valahogy jelezz nekem, hisz azt beszéltük meg, hogy minden nap felmegyünk. Kértem a fentieket, hogy vigyázzanak Rád, remélem vigyáznak rád, és csak elaludtál. Legyen már vége ennek az útnak és legyek végre veled!

Délután 5kor megérkezett Miki. Mivel tegnap le lettem rázva, gondolom jóvátételként feldobta, hogy menjünk el a német-francia határhoz kirándulni.
Még világos volt mikor odaértünk, de már nagy kirándulás nem lett, mert gyorsan sötétedett. Itt van Németország legmagasabb vízesése, ami a hegy tetejéről indul, viszont a hegy túlsó oldala már Franciaország. Felújítás miatt nem lehetett a hegytetőre menni, de így is elég magasra felmentünk. Ott lepihentünk, már elég sötét volt, mikor megláttuk, hogy a környék tele van eltűnt kislányok (10-14éves) képeivel. Plusz egy 50 év körüli férfiról is akinek feltehetőleg néhány eltűnéshez köze lehet. elég ijesztő volt. Nem is maradtunk ott sokáig. Hát igen ott a nagy sötét sűrű erdőben, nem nehéz eltűnni.

A hegytetőn az országhatár(kicsit arrébb, de ez a turista szöveg)

A ma reggeli összekészülődés után átmentem anyámékhoz kávét inni, semmi étvágyam nem volt, anyámmal sem akartam lenni, így elmentem a városi kis tóhoz. Vittem a netbookom és kiültem a csendbe, a kacsák társaságában. Hallgattam a zenét és méláztam. Majd 2 órán keresztül. Akkor még olyan messzinek tűnt a haza indulás, de mostanra már érzem, hogy végre mindjárt mehetek haza. 

Etetgettem a kacsákat, valamikor utánam jött anyu. Azt mondta, hogy olykor egy pillanatra meglátja, hogy milyen bájos vagyok, és milyen bájos tudnék lenni, de a mélabúságomnak és a kedvtelenségemnek hála, gyorsan eltűnik ez a báj. Elkezdte mondani nekem, hogy ha nem ismerne és meglátná ezt a bájosságot, ami bennem van nem gondolná, hogy milyen is vagyok valójában. Kezdett feljönni a bőghetnék, úgyhogy megkérdeztem anyut, hogy van-e kedve borozni. Volt.
Elmentünk a boltba, vettünk egy üveg bort, meg egy-egy alma cidert és elmentünk a vendégházba. Marc Anthony-t hallgattunk és beszélgettünk. Beszélgettünk Mikiről és róla, Rólam, felhozott Téged, hogy mennyire szerethettél, ha úgy szó nélkül eltűntél és egyebek. szívem szerint elmondtam volna, hogy nem tűntél el, hanem visszajöttél hozzám és azóta is velem vagy , és igenis sokat változtál, más lett dolgokhoz a hozzáállásod és igenis szeretsz engem és én is téged. De nem mondtam semmit, mert tudtam, hogy ezzel csak egy lavinát indítanék, ami senkinek sem kell. Így hát összeszorítottam a fogam, és éreztem, hogy elcsuklik a hangom, és nem bírom. Kimentem a mosdóba és halkan zokogni kezdtem, fáj, hogy ilyeneket mondanak rád és fáj, hogy nem tudlak megvédeni, ilyenkor kijön belőlem minden érzés, amivel fájdalmat okoztam neked és, hogy nem tudom neked még inkább bizonyítani, hogy mennyire fontos vagy nekem. Már most is könnyezem mikor ezt írom. Annyira szeretnélek már látni, érezni és úgy félek, hogy valamiért nem talállak otthon. Félek, hogy egy üres lakásra megyek haza, annyira félek, hogy elveszítelek, csak bízom benne, hogy szeretsz annyira, hogy megvársz, és hazavársz.
Anyuval délután 4ig beszélgettünk. Nem vette észre rajtam, hogy sírtam, vagy nem akarta észrevenni. Elmondtam neki, hogy én nem olyan vagyok, mint ő, és én nem ragaszkodom hozzá. Elmondtam, hogy hányszor elszerettem volna már menni az országból szó nélkül, és elmondtam neki, hogy lehet még azelőtt megteszem, hogy ő kimegy Németországba. Elmondtam, hogy elegem van a mókuskerékből és a reménytelenségből. Nem lehet egyről a kettőre lépni, csak ha vannak kapcsolataid. Ahhoz hogy megélj, nem lehet tisztességesen megélni, csak ha lopsz csalsz, hazudsz. Én ezt nem bírom és elakarok menni Magyarországról, és ha adódik lehetőség én megyek. Lehet, hogy egy nap munka után, vagy reggel munka előtt, de megyek és nem szólok senkinek. Anyám értette a lényeget és látszólag elfogadta a hozzáállásomat.
Nem tudom mi marad meg neki ebből a beszélgetésből, mert a végére becsiccsentett, de bízom benne, hogy nem a levegőbe beszéltem.