Nagy nehezen sikerült elaludnom. A csodálatos német nyelvre ébredtem, illetve iszonyat fájdalomra, ami az egész hátamban van. Azt hiszem a testemnek is elege lett az itt létből, de az ágyból biztosan. Olyan puha az ágy, hogy már eddig is kényelmetlen volt, de úgy tűnik most aztán végleg felmondta a testem a szolgálatot. Fáj a hátam a lábam a nyakam, úgy érzem magam, mint akit megvertek. Jól kezdődik ez a nap. Hozzájön még egy fantasztikus rosszul lét is. Mi jön még?!
Remélem azért a Te reggeled egy picit jobb.

Fáj, hogy csak fél percet beszélsz velem. Fáj ez az egész, félek, hogy nem látlak tobbé, hogy elveszítelek. Annyira szeretnék már Veled lenni, és annyira fáj, hogy ebből te semmit sem hiszel el.
Megnéztem a Vérmeséket, tetszett. emlékszem Velem akartad végig nézni, aztán félbe hagytuk. Jobb lett volna együtt végig nézni. a filmben említették a Nagymenők filmet, már láttam, de már nem emlékszem a történetre, így jobb híján megnéztem Kicsit a főszereplő sztorija rád hasonlított, igaz egy idő után már nem, de egy ideig te jutottál eszembe, azaz a te életed. Kicsim kérlek bírd ki, én már nagyon nehezen bírom, kérlek te legyél erősebb. 

Lefürödtem, megtisztítottam az arcom, lenyírbáltam a körömpörköltnek valót, bekentem a piros foltocskákat, bevettem a gyógyszerem és várom a 22órát. Addig pedig megpróbálom megnézni a Vérmesék befejezését a macival, aminek már csak nagyon gyenge az illata. :(

Mai nappal lett elég, nem akarok tovább itt maradni, elegem van. Miki (valószínű nem is nagyon akar) nem tud eljönni velünk. Bár pár nappal ezelőtt még azt mondta, megkapja a szabadságot, mégis most a főnökség nem engedi el, mert új munkahelyre kellett mennie mától. Szóval marad a vonat, remek. Csütörtök hajnal helyett reggel leszek otthon. Utálom az egészet. Még nem tört ki belőlem, de úgy érzem holnap ki fog. Miki lakótársai is mennek szerdán haza autóval. Kérdezgettem ki mikor merre, de mindegyik késő este indul, és egyik se érinti Pestet. Mohácsra és Pécsre mennek. Tényleg ilyenkor érzem azt, hogy mennyire is számít a pénz. Ha lenne pénzem, holnapra vennék jegyet és már mennék is haza. Tényleg szeretnék már otthon lenni Veled, biztosan nem hiszed el, hogy mennyire nem jó itt. A hétvége még úgy elment, mert mentünk ide-oda, nem kellett nagyon beszélgetni. De most egyszerűen kényszer helyzet van. Anyámmal kell lennem, aki amúgy is ideges, mert Miki nem úgy csinálja a dolgait, hogy jó legyen neki is, ráadásul ezt az idegességét rajtam vezeti le, azaz próbálja. Én is feszült vagyok, mert nem tudom mi van Veled, egyfolytában rajtad jár az eszem, nézem az időt, számolok, hogy még mennyit kell kibírni, és ettől én is hamar robbanok. Le sem tudom tagadni, hogy valami nyomaszt, mindenki látja rajtam. Nehezen fogom kibírni ezt a 1.5napot itt, miért nincs nekem pénzem?!
Mondtam anyunak, hogy ezt az egészet úgy kellett volna megoldani, hogy igen eljövök Veled, de nem maradok addig amíg Ő, minek, láthatóan csak zavarok, mikor Miki hazaér a munkából. 7óra és itt vagyok a szobában, ahol aztán tényleg semmi sincs, se konyha, se tv (az van, csak német csatornákkal), se kaja, se pia, semmi. Egy ágy, egy zuhanyzó, és a gépem. A fűtés se jó, szóval kellemes 15fok van bent. 
Ma körbenéztem a városban, később anyu is csatlakozott, hát szörnyű. Csendes, nyugodt kis városka átlag életkor 60. Úgy érzem magam, mintha egy idősek otthonában lennék, amit egy városkának alakítottak ki. Még a kávézóban a felszolgáló is 50év körüli. Ha meg véletlen szembe jött velem egy fiatalabb valaki, az meg olyan borzasztóan nézett ki, hogy komolyan megijedtem. Mint valami kísérleti selejt.
Találtam egy aranyos cukrászdát, ahol találtam neked valamit, de esély nincs, hogy odamenjünk. Mikit nem lehet ilyen helyre rángatni, anyunak meg túl drága, nekem meg nincs pénzem. Egyszerűen semmit nem lehet. Mondtam, hogy egyik este nézzünk be valahova, le lettem hurrogva. A nevem kuss. Örüljek, hogy itt lehetek, pff. Nem jó ez az egész, és még veled is kiszúrtam, hogy egyedül hagytalak. Tökéletesen elfuserált vagyok. 
Azért igyekszem neked vinni valamit, bár nincs nálam semmi pénz, ha elmegyünk vásárolni, pakolok nem feltűnően. Ma például azonnal rád gondoltam, hogy biztosan örülnél ennek: 

Icurka banánka, nagyon aranyosak. Úgy is kicsi mániád van, a banánt pedig szereted. Nagyon vigyázok arra, hogy ne érjen túl.
Nagyon szeretnék már melletted lenni, és ölelni, szeretni, reggel Veled ébredni, megcsinálni a kávédat, finom reggelit készíteni neked, és összebújni Veled. Csak rá gondolok és már könnybe lábad a szemem.
A minap bementem egy templomba, tegnap a fekete erdei kisvárosban, és imádkoztam értünk, érted, hogy minden úgy sikerüljön ahogy szeretnéd, és hogy vigyázzanak fönt Rád, és kísérjenek a jó úton, és hogy adjanak esélyt arra, hogy mi ketten együtt szabadok és boldogok lehessünk. ezt se bírtam leírni pityergés nélkül. Nagyon szeretlek, mégha nem is hiszel nekem, akkor is!

Elegem van!

Alig várom már, hogy hazamenjek, tényleg. Utálom ezt a függést, utálom, hogy ilyen a helyzetem, és nem tehetem meg, hogy fogom magam és veszek egy jegyet és hazamegyek. Anyámmal megint sikerült összevesznem. Elegem van, hogy úgy kezel, mintha 15 éves hülye gyerek lennék. Ezt ne úgy csinálod, az ne úgy csináld, azt miért úgy csinálod, az nem jó, ehhez te nem értesz stb. stb. Közben meg egyfolytában sír, hogy neki nem segít senki, nem foglalkozunk vele, hogy neki mi lenne jó. Elegem van!

Visszajöttem a vendégházba lenyugodni. Miért kell engem hülyének kezelni, és úgy rángatni, mintha nekem minden mindegy volna. Tényleg elegem van, nagy hiba volt ide jönni, és megint igazad volt.
Remélem megtudod bocsátani nekem, hogy ott hagytalak egyedül, nagy hiba volt! A sarkamra kellene végre állni, ezt kell megtanítanod, hogyan kell. Hogyan tudom azt csinálni amit te egykor. Nagyon hiányzol, tudom, na ja, nem hiszed. Valaki egyszer csak fog bennem hinni, és nem egy szerencsétlennek vagy egy álszentnek fog gondolni. 
Én hiszem, hogy egyszer valóban hinni fogsz nekem.

Csodálatos ez a mai nap.

Reggel 9-től "vásárolunk" anyámmal egy olyasmi helyen mint a Budaörsi rész, ahol minden van, csak épp pénz nélkül. Ugyanis anyám nem tudja itt használni a kártyáját, Miki meg adott neki 10 eurot...vicc.
Anyuval feszengünk, nem nagyon beszélünk egymással, ha igen 2 perc és veszekszünk. Most ebédet csinálunk, zacskós levest. Mert nincs semmi itt a lakásban, aztán körbe akar nézni a városban. Lehet csinálok képeket, nem tudom egyenlőre semmihez sincs kedvem.

Nem tudok aludni. Most ugyanúgy meredek a semmibe, ahogy Te szoktál. Vajon Te is azt csinálod most?

Gondolkodom rajtunk.Ahogy megismertelek, amiken keresztül mentünk. Valóban nagyon hiányzol, bár tudom, Te nem hiszed el, és azt sem, hogy fontos vagy nekem és szeretlek. Tudnám miért nem hiszed el ezeket. annyiszor próbáltam bizonyítani, annyira próbálom mutatni az érzéseimet, de hiába, ezeket mind hamisnak látod. Tudod én szeretném ha nagyon sokáig együtt lennénk. Számomra Te vagy a végállomás. akármi is történik nem mondok le rólad.Szeretlek tiszta szívemből és te vagy számomra a mindenem. A hülyeségemet, és az életben való béna evickélésemet, pedig kérlek nézd el és ahol csak tudsz segíts a változásban. 
Bárcsak Mikinek sikerül szabit kapnia, és akkor hamarabb hazaérhetnék, még ha pár órával is, de hamarabb lehetnék a karjaidban. Remélem vársz haza.

Szeretlek!

Itt vagytok, legalábbis egy pici részetek az ágyamon.
A te hajszálad, vagy szőröd a kék táskából potyogott ki, Seti szőre meg a pulcsimon volt.

 Még ha nem is hiszed el...én ezt érzem.