Most érünk be salzburgba. A nap süt, viszont az út monoton. A buborékos játékkal játszom, és folyamatosan frissítem a blog adminját, mert azon látom, a blog olvasók mozgását. Olyan gondolatok vannak a fejemben, hogy vajon mit csinálsz most? Vajon ettél-e? Vajon ott is süt a nap? Vajon minden rendben van ott? Vajon minden rendben lesz amíg távol vagyok. Gyötrelmes ez az egész, fojtom vissza a sírást, nem jó egyedül.
Mögöttem egy velem egykorú csaj 1óra alatt kötött egy sapkát, Jamaica színűt. Eszembe jutott, hogy Te is szívesen megtanulnál kötni, most ha tudnál ezzel is lefoglalnád magad. Csinálnál nekem egy szép sapit. Jajj, minden gondolatomban benne vagy és a szívem ott maradt nálad. Most befejezem mert könnyezem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.