Egy kis képes beszámolót is teszek fel merre jártam. 
Ebben a házban lakik Miki, meg most anyu.

Elmentünk Constant-ba, ami egy pici vásoska egy hangulatos óváros résszel és van egy szép tava. Érdekesség hogy a tóparti sétányon észrevehetetlenül mész át Németországból Svájcba, csupán egy szaggatott vonal és egy pici tábla jelzi.

Ezután a Rajna folyó vízesését néztük meg.

Szia Kicsi!

A mai nap nagyon fárasztó volt, több szempontból is. Rájöttem, nagyon nehezen tudom palástolni, hogy nincs minden rendben. Mikor átmentem anyuékhoz a lakásba, Miki lakótársainak bemutatkoztam, és ők, akik először láttak, jegyezték meg, hogy nagyon szomorkás vagyok. Az álmosságra fogtam, hogy még nem vagyok felébredve.
Anyu is észrevette, hogy túl csendes vagyok, meg olyan befordult. Meg is kérdezte, hogy minden rendben van-e?
Persze azt mondtam, igen, csak fáradt vagyok. Közben pedig folyton rajtad jár az eszem, most mit csinálhatsz, nehogy valami baj legyen, vagy épp ahol vagyok ahhoz te mit szólnál. Mindenhol magamban hozzátettem a látnivalóknál azokat a véleményeket, amiket szerintem mondtál volna, ha ott lettél volna. Így kicsit olyan mintha Velem lennél. Lehet megbolondulok majd ebbe, de valamennyire csillapítja a fájdalmam. Sajnos annyira magam alatt vagyok, hogy estére belázasodtam. Nem tudom mitől, mert semmi bajom, egyedül csak ez a fájó érzés van a szívemnél, és tényleg szomorú vagyok.
Mivel Miki ötödmagával lakik és a fürdőjük akkora, mint a mi wc-énk, ezért anyu átjön hozzám minden este fürödni. Már elment, nem maradt sokáig, tényleg csak fürödni jött át. Látta rajtam, hogy nem vagyok túl kommunikatív.
Lehet én vagyok már ennyire rá érzékeny, de mikor beléptünk a szobámba, engem megcsapott a parfümöd illata, anyu nem mondott semmit, szerintem nem érezte, de az egész szobában érezni lehetett. Pedig a macit elraktam a szekrénybe, nehogy valaki elvigye. Most itt van mellettem, vigyáz rám.
Sokat sétáltunk, voltunk szép helyeken, de egyik sem rázott fel, szívem szerint mennék hozzád, de nem tudok, soha többet nem teszek ilyet, hogy elválok tőled több napra!

Kicsit felhős az idő, nem tudom milyen idő lehet kint. Anyu mindjárt jön, 10-re mondta, megnézem, hogy ők hol laknak, aztán valami tóhoz vagy mihez megyünk. Nem tudom. Szívem szerint nem mennék sehova. Fáj bent valami a szívemnél és nem akar szűnni, hiányérzetem van, mert otthon hagytam, azt akit szeretek és aki fontos nekem. Kezd kialakulni bennem egy lelkiismeret furdalás, ami nem jó. Kérlek szépen tarts ki, nagyon fogok sietni haza! Nagyon hiányzol, tényleg! Számítottam arra, hogy Veled fogok álmodni, de nem álmodtam semmit, legalábbis nem emlékszem. Remélem Seti vigyáz Rád helyettem. Rám ez az édes kis mackó vigyáz az illatoddal, még mindig erősen érezni. Mennem kell, megjött anyu. <3

Csak nézek ki a fejemből. Hallgatom a zajokat itt az ágyon fekve, és kattog az agyam. Gyömöszkölöm az oroszlánt, és nagyon nem jó, hogy nem tudtam Veled beszélni. Szerettem volna tudni rólad.Fázom, hideg van. Fáradt vagyok, és hiányzol. Hiányzik, hogy nincs mellettem az én édes kicsim aki, a kutyus szemeivel néz rám és nyújtja kapirgára a kezét. Lefekszem, megpróbálok aludni, de most tudom, hogy nem fog menni. Tudom, hogy te sem tudsz aludni, de legalább egy kicsit gondolj rám, kicsit gondolj a szép dolgainkra, hátha kicsit jobb érzés lesz, nekem olykor sikerül, de akár jó akár rossz az érzés, mindenképp megkönnyezem, mert nem vagyok veled. Szóban is mondtam, de itt is megígérem, többet nem megyek nélküled sehova! Ezzel csak ártok mindkettőnknek. Remélem egyszer megbocsátod ezt nekem, hogy egyedül hagytalak. Én magamnak nem fogom, mert rájöttem, hogy ha ez nekem így fáj, neked mennyire fájhat hogy nem vagyok melletted.
Kérlek próbálj aludni, nekem a szavaid a fülemben vannak és nem hagynak nyugodni, megszakad a szívem és már megint sírok, nagyon szeretnék visszamenni már hozzád!