Fent 1500m-es magasságban már erőteljesen tél volt, rengeteg hóval. A legjobb helyre vittek egy síközpontba. Előjött bennem a sízhetnék, aztán anyám is csúszott volna, míg végül Miki megígérte nekünk, hogy kölcsönzünk léceket és csúszhatunk. Persze ebből nem lett semmi, csak a édes madzag elhúzása volt, utána meg a kifogások. Na mindegy. Viszont itt is találtam szépséget, remélem tetszik.

Itt szerettem volna lesiklani.

A keserédes Kicsi Ó.

Itt láttam a legtöbb párt, és kisgyerekes családot. Elképzeltem magunkat egy hasonló helyzetben, és csak bízni tudok abban, hogy egyszer teljesülni is fog.

Ezután elmentünk a Fekete erdő másik felébe fel 1500m magasságba. Most farsangi időszak van és sok helyen a régi hagyományokhoz híven tél űzést csinálnak, ez leginkább a magyar busó járásra hasonlít. Beleszaladtunk egy ilyenbe, sok csúnya maszkos ember vonult fel és ijesztgette az embereket. Én is találtam magamnak egy ilyen mini "csúnyaságot". 

 A mini rém, egyre jobban szeretem a gyerekeket. 
Út közben pedig találtam mást is....

<3

Ma a Fekete erdőbe mentünk. Az egész napot ott töltöttük, megnéztük honnan ered a Duna hivatalosan és nem hivatalosan. Egy német herceg magánterületén van nem hivatalosan, itt egy díszes kútban van felduzzasztva a forrás és a palotája alatt viszik végig ki a szabadba. Ezt nem tudtuk megnézni, mert a teljes palota renoválás alatt van és minden le volt zárva. Itt találkoztunk egy 50-60 év körüli erdélyi emberrel, aki magyarul szólított meg minket. Szegény egy eléggé összetört ember volt. Elmondta, hogy két éve dolgozik itt, és kéthetente költözik, favágóként dolgozik heti hat napot. Belegondoltam, hogy ennek az embernek aztán tényleg nincs otthona se élete, és ez látszott is rajta. Mire képes az ember a pénzért, mit fel nem ad, csak hogy legyen valamennyi pénze és elboldoguljon az életben. Itt mindenkinek megvan a maga története, hogy miért is van itt. Elég Miki lakótársait nézni. Az egyik egy kb. 45éves apuka, aki a gyereke miatt dolgozik kint, hogy elvehesse alkoholista feleségétől a 3éves kisgyerekét és egyedül tudja nevelni otthon. Ehhez gyűjtenie kellett, mert tudja ott ahol laknak nem fog tudni úgy dolgozni ahogy itt.
A másik egy 40 év körüli férfi, akinek írtó nagy honvágya van, de itt dolgozik már 2.5 éve, minden vágya, hogy Mohácson vegyen magának egy házat és odaköltöztesse széthullott családját.
A harmadik egy fiatal tatai házaspár, akik a munkanélküliségből jöttek ide dolgozni a jobb élet reményében. A csaj tőlem egy évvel fiatalabb, de állítólag egy szipirtyó, a férje pedig papucs, csak az van amit a csaj mond. NEm mennek sehova. Milyen élet ez? Fiatalok, mehetnének ide- oda, mégsem teszik, mert a csaj utálja ezt a várost. Amúgy a csaj terhes és amióta itt vannak nem dolgozik, csak a férje. Viszont ha a férje itthon van őt ugráltatja mindenért, szánalmas. Sokat mesélt Miki róluk.
Na de visszakanyarodva a Dunához. A nem hivatalos eredését nem láttam, de a hivatalosat igen, alig 4m széles az egész Duna

Visszafelé anyuék a kedvemben akartak járni és elvittek a hercegi méneshez. Őszintén megmondom itt azért kicsit örültem, a sok szép ló láttán, de a legédesebbek a csacsik voltak, megtaláltam magunkat is!

Csacsi szerelem alias Te meg Én. <3 

Ígértem, hogy csinálok képet a környékről. Ez a vendégház, ahol vagyok.Ez pedig az utca..

Ez pedig az út amely anyámékhoz vezet.A fenyő alatti sárga ház az övéké. 3perc sétára vannak tőlem. Farsangi hangulat van, ezért vannak az utcák felett ezek a színes szalagok.

Elnézést kérek, hogy reggel nem jelentkeztem. Nem tudom, hogy a láz, a fáradtság és az elkeseredettség együttese okozta, de reggel 10:15-kor anyu kopogott az ajtón, hogy minden rendben van-e velem, mert nem mentem át 10re, a telefonom meg ki van kapcsolva. Azt sem tudtam hirtelen hol vagyok. A telefonom valóban ki volt kapcsolva, mert bár töltésre tettem, a számítógépet viszont nem dugtam be, így éjjel mindkettő kikapcsolt.
Szerencsére lázam nincs. Viszont egész nap feszült voltam, mert biztosan idegeskedtél, hogy mi lehet velem. 
Úgy döntöttem elviszem a utazásokra a gyűrűdet magammal, már ma is jött velem, a szívemnél hordoztam, nagyon vigyázok rá. Képzeld pont jó rám, igaz csak a középső ujjamra, de arra tökéletes. Ilyenkor mikor senki se lát, felveszem. Macika megint mellettem van, de már nem olyan erős az illata, félek, hogy elillan.
Ma se voltam túlságosan feldobódva, minden alkalommal amikor történt valami, rád gondoltam, hogy vajon Te mit szólnál hozzá. Elég rosszul viselem a szerelmes párokat, ahogy ölelik, szeretik egymást, ilyenkor még inkább hiányzol. 
Ma volt egy kisebb csetepaté. Anyu kissé kivan. Miki állítólag megígérte neki, hogy jön velünk haza, mert, hogy kapott szabit, ezért is mondtam, Neked, hogy lehet autóval jövünk vissza. Ma már folyton azzal jött anyunak, hogy új munkája lesz hétfőtől és nem biztos, hogy elengedik. Ez a téma estére felrobbant,  anyu kiakadt rá is és rám is. Szerinte Miki nem is akar hazajönni, ezen ment a vita, a vacsoránál, aminél nem akartam semmit enni, mert nem volt étvágyam kiakadt, hogy egész nap búvalbaszott hangulatom van, és nem érti miért akarok ahogy visszaérünk, elmenni a szállásomra. Miért nem maradok velük egy kicsit, miért nem eszek velük stb. Erre azt mondtam, hogy fáradt vagyok és egyedül szeretnék lenni, egész nap együtt voltunk, pihenni szeretnék. Ő szerinte nem ez a bajom. Erre kinyögtem, hogy Mikivel ellentétben én már haza akarok menni. Erre közölte, hogy senki sincs tekintettel rá. Mindenki a saját maga bajával foglalkozik, csak ő foglalkozik másokkal, és elege van. Én elköszöntem tőlük, anyu próbált faggatni miért vagyok ennyire magam alatt, hárítottam. Aztán megbeszéltük, hogy 10kor megyünk a nem tudom hova, valami áruházba.
Ígérem kicsim összeszedem magam, csak nehéz. Biztos vagyok benne, hogy nem hiszed el, hogy mennyire hiányzol, és mennyire bánt, hogy egyedül vagy.
Holnap már napközben is tudok írni, mert nem megyünk sehova, csak délelőtt abba az áruházba. Csodálatos lesz egy teljes nap az anyámmal.
Bárcsak tudnám Veled mi a helyzet? Annyira féltelek! Aggódom érted, és remélem nincs semmi baj!

Holnap megint egész napos program lesz, ha nem lesz lázam. Eléggé ki vagyok most mind lelkileg, mind testileg, megpróbálok pihenni, de nagyon fázom. Pici maci és az illatod picit segít.

Kicsi aggódom érted!

Nem tudok Rólad semmit, nem akarsz Velem beszélni, pedig azt beszéltük, hogy fogunk. tudom, hogy szörnyű Neked most, de én próbálok minél többször írni és minél több mindent írni, hogy tudj rólam. Én is szeretném tudni, hogy nincs-e baj, nem zaklatnak, és hogy egyáltalán mit csinálsz?
Tudom nem sok mindent tudsz, de érdekel, és aggódom érted!